Rövid viccek – Stirlitz viccek

A kocsikázó Stirlitz meglátta az út mellett stoppoló Müllert. Gonoszul elvigyorodott, majd elhajtott mellette. pár perc múlva ismét észrevette, amint Müller kétségbeesetten stoppol az út mentén. Ez még háromszor megismétlődött. Stirlitz gyanút fogott. A tizedik alkalom után fény gyúlt az agyában: Aha, ez körforgalom! – gondolta Stirlitz.

Megy Stirlitz éjjel az utcán. Egyszer csak meglát a távolban két fénylő pontot.
– Egy kamion – gondolta Stirlitz.
– Kamion az anyád – gondolta a bagoly.

Stirlitz benyit Müller irodájába. Egyenest odaáll Müller elé, és azt mondja neki:
„Obergruppenführer, nem állna be a Szovjet hírszerzéshez? Jó a fizetés!”
Müller megdöbbenve mered Stirlitzre, aki folytatja:
„Bocsánat, nincs egy aszpirinje?”
Stirlitz tudta, hogy az emberek csak a beszélgetések végére emlékeznek.

– Levél – gondolta Stirlitz.
– Bejött – gondolta a bomba.

Rövid viccek – Stirlitz viccek

– Elégett néhány titkos iratunk – panaszkodott Bormann.
– Hazaszólhatok, biztos van az otthoniaknál másolat – nyugtatta Stirlitz.
Stirlitz ezúttal talán tényleg gyanúba keverte magát…

Stirlitz megdöbbenve konstatálja, hogy irodájából eltűnt a vodkás üveg, a kozák sapka, meg a harmonikája.
Egyszer csak harmonikaszóra lesz figyelmes.
Végigoson a folyosón, majd berúgja az ajtót, és értetlenül mered a láthatóan részeg, kozáksapkában harmonikázó Müllerre, aki így szól:
„Mi van Makszimovics, asszed csak neked van honvágyad?”

Stirlitz bosszúsan vette észre az egyenruháján éktelenkedő nyálfoltot, majd életében először megrémült…
– A rádiós köpött – gondolta.

Stirlitz es Müller gőzfürdőbe mennek. Vetkőzés közben Müller észrevette Stirlitz nagy vörös csillagokkal ékesített alsónadrágját.
– Nahát Stirlitz, hol vette azt a gatyát? – kérdezte Müller.
– A Gorkij fasorban – mondta Stirlitz.
„Vajon nem fecsegtem túl sokat?” – tette hozzá gondolatban.

Stirlitz belépett Müller dolgozószobájába, és meglátta a padlón holtan heverő Müllert.
– Megmérgezte magát – gondolta Stirlitz, miközben kezével végigsimította a Müller hátából kiálló balta nyelét…

Rövid viccek – Stirlitz viccek

A német szerveknél faji tisztasági intelligenciatesztet dolgoznak ki.
Bizottság: Mondjon egy kétjegyű számot!
Első jelölt: 67.
Bizottság: Na és miért pont 67? Miért nem 76?
Első jelölt: Nem! 67!
Bizottság feljegyzi: „erős, árja jellem”.
Jön a második jelölt.
Bizottság: Mondjon egy kétjegyű számot!
Második jelölt: 53.
Bizottság: Na és miért pont 53? Miért nem 35?
Második jelölt: Hát, lehetne éppen 35 is.
Bizottság feljegyzi: „árjához közeli jellem”.
Jön a harmadik jelölt, Stirlitz.
Bizottság: Mondjon egy kétjegyű számot!
Stirlitz: 44.
Bizottság: Na és miért pont 44? Miért nem… Na, Stirlitz, elég volt ezekből a hülye zsidó trükkökből!

Két Stirlitz áll egymással szemben.
– Stirlitz – gondolja az egyik.
– Stirlitz – gondolja a másik.
– Ez hülye! – gondolja a tükör.

– Stirlitz! Hol tanult meg ilyen kitűnően autót vezetni? – kérdezte Müller.
– A Vörös Hadseregben – válaszolta Stirlitz, majd elgondolkodott, hogy nem fecsegett-e túl sokat.

Stirlitz megy az erdőben, amikor megreccsen a bokor.
– Legközelebb nem hagyom otthon a pisztolyomat – gondolta Stirlitz.
– Legközelebb? – gondolta a medve.

Rövid viccek – Stirlitz viccek

Bormann és Müller kávézgatnak Müller dolgozószobájában. Egyszer csak besettenkedik Stirlitz és egy csomó titkos dokumentumot kiemel a páncélszekrényből.
– Ki volt ez? – kérdezi döbbenten Bormann.
– Ez? Stirlitz, a Vörös Hadsereg legjobb kémje.
– És miért nem kapod el???
– Eh, már évek óta próbálom, de mindig kicsúszik a kezeim közül…

– Lelőttek! – gondolta Stirltz.
– De le ám! – gondolta Müller.

Stirlitz, mikor este átment a parkon, észrevette, hogy egy szempár figyeli.
– Müller – gondolta Stirlitz.
– Stirlitz – gondolta a bagoly.

Stirlitz Berlin főutcáján sétál, miközben a járókelők gyanakodva figyelik.
– Úgy látszik, lebuktam – gondolja Stirlitz. – Most vagy az oroszos pofám az oka, vagy ez az ejtőernyő a hátamon.

A Gestapo főhadiszállásán Bormann belépett a szobájába és megpillantotta Stirlitzet, amint a nyitott páncélszekrény előtt áll.
– Hát te mit csinálsz itt? – kérdezte tőle.
– A villamosra várok! – felelte Stirlitz.
Bormann megnyugodva kiment a szobából. „Érdekes, vajon melyik villamosra vár?” – gondolta. „Visszamegyek és megkérdem.”
Bormann visszament a szobába, de Stirlitz már nem volt ott.
– Biztosan elment a villamossal. – gondolta Bormann.

Rövid viccek – Stirlitz viccek

Stirlitz megitatta a macskát benzinnel, az ment öt lépést, és összeesett.
– Biztosan kifogyott a benzin – gondolta Stirlitz.

– A csirke átment az úton – gondolta Stirlitz.
– Csak akart – gondolta a kamionos.

Koromsötét volt…
Stirlitz az órájára nézett… volna… de már nem látta.

– Figyelnek! – gondolta Stirlitz…
– Fizess! – gondolta a kocsmáros…

Stirlitz és Müller sétálnak a parkban.
– Miért tartóztattátok le azt az embert? – kérdezi Müller.
– Nem mondhatom el – válaszol Stirlitz.
– Csak nem hugyozta le a Kreml falát? – röhög Müller.
Stirlitz agyában új törvény fogalmazódik…

– Letartóztatom – gondolta Müller.
– Lelövöm – gondolta Stirlitz.
– Csütörtök – gondolta a pisztoly.

Rövid viccek – Stirlitz viccek

Müller 120-szal száguldott Berlin utcáin. Stirlitz arra sétált és úgy tett, mint aki nem siet.

Rendkívüli nap állt be az emberiség történetében.
– A virágaim! – gondolta a kertész.
– A családom! – gondolta az elnök.
– Az Úr irgalmazzon! – gondolta a pap.
– Felhők! – gondolta Stirlitz.
– A hülye! – gondolták az ufók.

Stirlitz a dolgozószobájában üldögél, miközben Berlint bombázzák, és a bombák elég közel potyognak.
– Mégiscsak le kéne menni az óvóhelyre – gondolta Stirlitz.
– Most már késő! – gondolta a bomba.

Stirlitz Müller írodájában kutakodik, bejön Müller a titkárnőjével csókolózva.
– Lebuktam! – gondolta Stirlitz.
– Lebuktam! – gondolta Müller.

Stirlitz ül a moziban, ahol tűz üt ki.
– Hmm, már megint elfogyott a Gestapo lőszere – gondolja Stirlitz.

Stirlitz épp sétálgat Katheval, mikor lövés dörren, és Kathe mellett egy ember a szívéhez kap, összeesik, és vér önti el körülötte az utcát. Stirlitz az ösztöneire hallgatva azonnal gyanút fog.

Rövid viccek – Stirlitz viccek

Müller felmászva az emeletes ház oldalán, pisztollyal a kezében megcsúszott a negyedik emeleti erkélyen.
– Szemét tériszonyos! – gondolta Müller, miközben elzuhant Stirlitz földszinti lakása mellett…

Müller és Stirlitz sétálnak a Dráva partjánál.
– Stirlitz – gondolja Müller.
– Müller – gondolja Stirlitz.
– Blugy-blugy – gondolja a fuldokló ember.

Stirlitz kilépett a Gestapo épületéből:
– Daszvidanyja! – vetette oda az őrnek, majd rögtön elgondolkodott, hogy nem hibázott-e.

Stirlitz egy bárban iszogat, mikor véletlenül felborul a pohara.
– A francba! – gondolta Stirlitz.
– Ki vagyok borulva! – gondolta a sör.